2012. július 16., hétfő

Kalocsai kirándulás II. - a Tájház és a Viski Károly Múzeum


A Mözsről Kalocsára tett kirándulásunk második részébe főleg a Tájházban és a Viski Károly Múzeumban készült képeim közül válogattam be néhányat. A képeken megcsodálhatjuk a világszerte híres, egyedi kalocsai népművészetet és a népi építészet remekeit.

A felvételek 2012. júliusában készültek.


A Tájház az utcáról nézve - Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett "partos ház", melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését.

A ház az udvarból nézve

Muskátlival teli szekér és egy faragott oszlop díszíti az udvart



A faragott oszlop teteje

Gémeskút az udvaron

Belső képek a Tájházból - Az ilyen jellegű parasztházak általában 3-4 szobásak voltak. Ezt, az úgynevezett
 tisztaszobát a család csak ünnepnapokon  használta, vagy ha messziről jött vendég érkezett.
Falait az asszonyok szabad kézzel pingálták.




Kemence

Közelebbi rész a kemencéről

Édesapám.....

...és jómagam a kemence hűsítően hideg padkáján





Önarckép tükörrel.....


A szoba falait pingáló asszonyok és lányok névsora

A második helyiség a konyha volt. Érdekessége a nyitott kémény, ahol télen kolbászt füstöltek.
A meleget a kemence szolgáltatta: ebben sütötték az asszonyok a kenyeret is.







A következő szoba a lakószoba, a család mindennapjainak színhelye volt. Egyszerre több
 generáció is együtt élt ebben a  szobában:  nemcsak a szülők és a gyerekek,
hanem sokszor a nagyszülők is.




Az utolsó szoba korábban kamra volt, ahol most egy kis kiállítás keretében követhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. A kalocsai hímzés nem volt mindig ilyen színes. Korábban fehéren fehéret hímeztek, majd később jött hozzá a fekete, piros és a kék szín. Ezeket a színeket akkor még  növényekből nyerték. Később, úgy a harmincas évek végétől vált sokszínűvé a kalocsai hímzésvilág.



A tájház ajándéküzlete, ahol szebbnél-szebb dolgok vásárolhatóak


A Viski Károly Múzeum kiállítása

Néprajzi kiállítási rész - középparaszti család szobájának, konyhájának és kamrájának berendezése
a XIX. század utolsó harmadában.








Hímzett ruhák

A "Viszik a menyasszony ágyát" elnevezésű jelenet.

A fiatal pár





Pingált falak és kalocsai motívumú étkészletek






Görög és római pénzek - a múzeum néhány ezer darabot számláló kiállításán

A középkori magyar állam pénzei - az 1000-1526 közötti időszakból

Kegy- és katolikus érmek

Részletek a múzeum gazdag ásványgyűjteményéből




A múzeum megtekintés után indultunk a buszpályaudvarra. Ismét a sétálóutcán
haladtunk végig. Asztrik, Kalocsa első érsekének szobra az utca elején.

Asztrik kezében a Szent Istvánnak hozott korona


A szobor felirata

Bár nem látszik rajta, de már a Szent László hídon járunk. A köznyelvben Szekszárdi hídnak nevezett híd Szekszárdtól északra köti össze a Dunántúlt az Alfölddel.

A hidat 2003. július 4-én adták át a forgalomnak. 73 év után ez volt az első olyan híd a Dunán, ami nem Budapesten épült. 919,6 méteres hosszával  megépítésekor az ország leghosszabb közúti hídja volt.



Az ehhez a naphoz kapcsolódó összes bejegyzés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése